Fehér-Varga Andrea a Tolna Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Dombóvári Tagintézményének tanácsadó szakpszichológusaként havi rendszerességgel megjelenő írásaimban különböző pszichológiai témákat járok körbe. Célom, hogy közérthető nyelven ismertessem elsősorban a gyermeknevelés során megjelenő pszichológiai kérdéseket az érintett és/vagy érdeklődő szülők és pedagógusok támogatására.
A tudatos digitális szülők online térben biztonságosan mozgó gyermekei
Az, hogy gyermekeinknek megtanítjuk, hogyan kell biztonságosan átkelni az úttesten, vagy hogy nem engedjük őket veszélyes helyeken játszani, minden szülő számára magától értetődő lehet. És bár gyermekeink épsége és biztonsága a legfontosabb, az online térben mégis nagyon gyakran magukra hagyjuk őket, ahol veszélyek egész sorának vannak kitéve. Mi lehet az oka ennek? A válasz egyszerű, mivel sok esetben mi szülők sem tudunk eleget, nem vagyunk tisztában a veszélyekkel, illetve arra sem vagyunk felkészítve, hogyan tudjuk biztonságossá tenni a gyermekeink számára a digitális létet. Éppen ezért először nekünk szülőknek fontos, hogy tisztában legyünk dolgokkal, hogy aztán tudjuk, mit engedhetünk meg a gyermekeinknek, vagy éppen mitől kell megóvnunk őket.
Az utóbbi évtizedek óriási változásokat hoztak a média és az internet világában. A változások hatással vannak a mindennapjainkra, befolyásolnak minket. Mindez nagyon rövid idő alatt történik meg, a média és az internet hihetetlen tempóban fejlődik. Sok esetben csak sodródunk az árral, hogy valamennyire lépést tudjunk tartani mindezzel. A szülők óriási felelőssége, hogyan kezeljék az online teret a gyermekeik életében. Napjaink másik szembetűnő tendenciája, hogy a digitális eszközök világába a gyermekek már egyre korábbi életkorban lépnek be. Az online világ és eszközök használata révén a médiatér passzív használóival szemben ők már a digitális tér aktív szereplőivé és tartalomgyártóivá válnak.
A szülő felelőssége pedig éppen az, hogy a gyermek ezzel a jelenléttel mit kezd, mire használja a lehetőségeket. A cél nem az állandó félelem és szorongás az online világtól, hanem hogy kellő tájékozottsággal és tudatossággal elkerüljük, hogy a technológia károssá válhasson számunkra és gyermekeink számára. Ha tisztán látjuk, mi jelenthet veszélyt és fenyegetést, akkor leszünk képesek tenni is ellenük.
A megoldás nem a szélsőségekben rejlik, ahogy a gyermeknevelés egyéb területein sem ezek vezetnek eredményre. A kontrollálatlan online eszközhasználat és a teljes eltiltás helyett célszerűbb az arany középút megteremtésére való törekvés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a gyermek életének első két évében érdemes teljesen mellőzni a digitális eszközök használatát, míg később, 5 éves korig napi maximum 1 óra (de nem egyhuzamban) a megengedett, és fontos, hogy azt csak szülővel együtt tegye a gyermek. Iskoláskortól 17 éves korig sem ajánlott napi 2 óránál többet képernyő előtt tölteni, és azt is egy közösen megalkotott szabály- és keretrendszer figyelembevételével.
Bizonyos életkorban azért sem célszerű ellenezni gyermekeinknek az okoseszközök elérhetőségét, hiszen a társas kapcsolattartás egyre fontosabbá válásával éppen az online tér lesz ennek elsődleges felülete. Akit megfosztanak ettől a lehetőségtől, az könnyen kikerülhet az osztályközösségből, peremhelyzetre szorulhat, bullying áldozatává válhat. Szülőként ezért a célunk az legyen, hogy megtanítsuk gyermekeinket arra, hogyan tudják jól és okosan használni az internetet. Ezt pedig úgy tudjuk jól csinálni, ha beszélgetünk velük az online világ veszélyeiről, megismertetjük velük a hasznos felületeket, együtt gondolkodunk arról, mi mindenre használható az internet, hogyan tudjuk jól használni, és ami szintén fontos még, hogy ne csak tiltsuk, hogy ezt vagy azt nem nézhetik meg, hanem kínáljunk nekik alternatívát, hogy mit nézzenek helyette. Szülőként feladatunk továbbá, hogy érdeklődjünk gyermekeink online tevékenységei felől, hogy lássák és érezzék, fontos nekünk az is, ami velük ott, az internet világában történik. Azok a gyerekek, akik ezt megkapják szüleiktől, sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, szívesebben megosztják élményeiket és könnyebben is kérnek segítséget, ha szükséges. A családi kapcsolatokat tovább tudja erősíteni, ha a szülő a gyermekkel közösen használja az internetet (közös játék, érdekes videók, tanulás), továbbá javul az online térről, az ott látottakról való kommunikáció a családtagok között, és nem utolsósorban segíthetünk az információk közötti eligazodásban, valamint mintát is nyújthatunk gyermekeinknek a biztonságos internethasználatra.
A fentebb már említett szabály- és keretrendszer kialakítása a család életében szintén a digitális nevelést segíti. A közösen lefektetett szabályok vonatkozhatnak például a képernyőidőre, vagy arra, hova lehet regisztrálni és hova nem, mik lehetnek azok a jelek, amik ismerete segíthetnek nekünk kivédeni a veszélyeket, de akár kijelölhetünk otthonunkban olyan helyeket, ahonnan ki vannak tiltva az okoseszközök. Így válhat az online tér is kontrollált térré. A közösen hozott szabályok pedig a család minden tagjára ugyanúgy vonatkozzanak, hiszen ebben a kérdésben is a hitelesség elve az alapvető, vagyis, hogy csak azt várjuk el gyermekeinktől, amit mi magunktól is elvárunk.
Bár a digitális nevelés még gyerekcipőben jár, azonban a kutatásoknak és vizsgálatoknak köszönhetően egyre több információ áll rendelkezésünkre, így tudásunk is folyamatosan szélesedik a témában. Magyar nyelvű segédanyagok is elérhetők már, hiszen fontos, hogy biztos és hiteles forrásokból tájékozódjunk. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által összeállított útmutató a digitális szülői felügyelet alkalmazásához vagy a cyberbullying kezeléséhez nyújtanak segítséget. A gyermekaneten.hu oldal segít az odalátogatóknak megérteni a fiatalok digitális szokásait. A Hintalovon Alapítványnak pedig hasznos cikkei és képzései érhetők el szülők számára.
Összegezve, ami fontos, hogy ne féljünk a technológiától, hanem tudatosan használjuk, és általa is kapcsolódjunk gyermekeinkhez.
2024. november 13.
Fehér-Varga Andrea
tanácsadó szakpszichológus
Forrás: Digitális szülőség - Hogyan neveljünk gyereket az internet korában? - Mindset Pszichológia
Az óvodai beszoktatás nehézségei és az azt megkönnyítő
tényezők - a szülő és a gyermek érzéseinek összefüggései
A beszoktatással együtt járó le- és elválás mind a gyermek, mind a szülő számára nehéz, hiszen a korábbi évekhez képest ez az időszak nagyon más. A pszichológia tudományán belül érdekes kutatási téma, hogy mely tényezők járulnak hozzá egy zökkenőmentes beszoktatáshoz, vagyis mi tud segíteni, és mi az, ami pont, hogy megnehezíti ezt a folyamatot.
A gyermekek személyisége, temperamentuma már nagyon korán megmutatkozik, így nagy egyéni különbségek tapasztalhatóak a tekintetben is, hogy mennyire nyitottak mások iránt. A korai időszakban azonban minden gyermeknek elsősorban biztonságos kötődést nyújtó kapcsolatokra van szüksége, amit ideális esetben a gondoskodó szülő biztosít neki. Ez számára egy olyan biztos pont, ahonnan nyithat a világ felé, hogy felfedezze azt, illetve ahová bármikor visszatérhet vigasztalásért, megnyugvásért, töltődésért.
A szülők érzései nagyon meghatározóak ebben a folyamatban. Hiszen, ha a szülő eleve jobban szorong attól a helyzettől, hogy a gyermeke eltávolodik, jobban aggódik egy elválás előtt, akkor ezt a gyermek is könnyen átveszi. De nem annyira maga az aggódás ténye a befolyásoló, hanem sokkal inkább az, hogy a szülő mit kezd ezzel az érzésével, hogyan kezeli és értelmezi azt. Felnőttként azzal tudunk leginkább segíteni gyermekünknek az elváláskor, ha tudjuk és hisszük, és ezt gyermekünknek is kommunikáljuk, hogy az elválással járó szomorúság elviselhető, illetve, hogy tőlünk külön is tudnak jó dolgok történni, és persze majd később újra találkozunk, amikor az élmények megoszthatók egymással.
Ha kötődésről beszélünk, a mai világban ez már egyáltalán nem csak az anyákra korlátozódik, hiszen, ha az apa is aktív részese a gyermek életének, akkor kettejük között is ugyanolyan minőségű kapcsolat tud kialakulni, mint az anya és a gyermek között. És egy ilyen apa a beszoktatás nehézségeit is jelentősen tudja csökkenteni. Az apák jellemzően kevésbé aggódnak, kevésbé féltik gyermeküket az elszakadás fájdalmától is. Képesek megnyugtatni és megvigasztalni a gyermeket (és ha kell, az anyát is). Fontos, hogy ha a gyermek két személyhez tud kötődni, az érthetően egy jobb és stabilabb helyzetet jelent számára, színesebb lesz a gyermek kapcsolódási eszköztára, amit ebben az elválás-távolodás-közeledés-újrakapcsolódás folyamatában alkalmazni tud.
A gyermek beszokása szempontjából a beszéd képességének is jelentős szerepe van. Ha tud a gyermek szavakkal is kommunikálni, az segítheti őt a nehézségekkel való megküzdésben. Vagyis, ha vannak szavai, könnyebben tud kapcsolódni, segítséget kérni, vagy éppen megosztani élményeit, hogy azokat aztán fel tudja dolgozni.
Szakértők meglátása, hogy a beszoktatás igazából nem az anyáról való leválás, hiszen azzal, hogy a gyermek intézménybe kerül, és a napja nagy részét nem a szüleivel tölti, mint korábban, attól még továbbra is ők maradnak az elsődleges kötődési személyek. A beszoktatás feladata éppen ezért olyan biztonságos másodlagos kapcsolódások kialakítása, amik révén a gyermek számára az őt gondozók fontos szeretett személyekké válhatnak. Ehhez az időn kívül az kell, hogy a gondozó (dajka, óvónő, kisgyermeknevelő) állandó jelenléttel és figyelemmel kellően érzékeny legyen a gyermek jelzéseire; figyeljen és reagáljon rá, miközben a szülő fokozatosan kilép ebből a közegből. Így idővel - ami minden gyermeknél eltérő lehet - a szülő az általa biztosított megnyugtatást és gondozást átengedi a gondozó személynek.
Sokban meg tudja könnyíteni a beszoktatás folyamatát, ha nem az óvodába kerülés a szülő és a gyermek életében az első elválás. Szerencsés, ha ezt megelőzően volt már arra lehetőség, hogy a gyermeket pár órára egy, számára ismert és szeretett személyre (pl. nagymama) bízza a szülő, így az elválás-újrakapcsolódás mindenkinek ismerős tapasztalat és érzés lesz.
Ha mindezek ellenére a beszoktatás nehéz, mert a gyermeket a gyermek számára ismert gondozó sem tudja könnyen megnyugtatni, ha az újrakapcsolódáskor a gyermek elutasítja a szülőt, nem fogadja tőle a megnyugtatást, ha a korábbi érzelmi egyensúly felborul, vagy ha a már kialakult készségek hosszabb időre gátlódnak, akkor ilyen esetekben fontos lehet szakember segítségét kérni, hogy segíthessünk a gyermeknek.
2024. október 9.
Fehér-Varga Andrea
tanácsadó szakpszichológus
Forrás: Így adhatja át a szorongó szülő gyerekének érzéseit: bölcsődei beszoktatásról szakértői szemmel - Dívány